bízom benne hogy még én is fogok kapni ANIKÓNAK szóló verseket

Csak bennem volt ez a pár sor

nagyon szép

Nem és nem!

Istenek haragja, utamat állja
Csaló! Mondja Ő mert nem találja
Nyomomat, kihűlt ígéreteimben
S csalódott szerelmemben...

válaszolok saját magamnak.átvert ennyi

A mai álmom így definiálom: ez egy de fini álom!

látom hiába várok választ nem kapok.

akkor miért.....?????

merre jársz?????

köszönöm és kapok még????szerelmet+verset???

Persze, hogy szebb kicsi Molli, mert neked szerelemből írok

nagyon szép gratula.de amiket nekem irtál az még szebbek

Orosz T Csaba

A negyvenedik szonett



Voltam lelkes tizenéves
S gyermekváró húszas
Harmincnál tudtam téves
A sok szép gondolat.

Most negyven lettem immár
Élnem s léteznem is fáj
Megtalált mind a rút kór
Mit kinevettem egykor

Alkotok, írok és hiszem
Ér valamit talán
Mit öregvő agyam
A legmélyén talál.

már régen kaptam

lelket minden képpen..bár van kire nem hat.

az irodalom kedvelők meg csak szeretnének nemesek lenni

:szihiába az irodalom nemes.

Bálintffy Etelka - Még tudok szeretni ...

Még tudok szeretni, ez isteni szikra
Megvan még szívemben.
Még tudnék örülni, boldog lenni véled
Forró szerelemben.

Még tudok örülni virágnak, tavasznak,
Mely rám fényt árasztott;
Még tudok élvezni, hisz engem az élet
Még ki nem fárasztott.

Ifjú vagyok, szívem minden szépre, jóra
Fogékonyan dobog.
Van könnyem, mosolyom, sírni, mosolyogni
Én egyaránt tudok.

Vannak ábrándaim, s elringatják lelkem,
Elringatják mélyen ...
De a valóságot hazug álomképért
Mindig elcserélem.

Lelkem ez a jobb rész, feltör a magasba,
De szívem lenn marad,
S azt súgja lázasan: "nem vagy más, csak ember,
Alázd meg magadat."

Oh te, aki ismersz, s kiért feláldoznám
Az egész világot,
Akinek szerelme fejlesztené szívem,
Mint nap a virágot,

Te elfordulsz tőlem, s amíg háborgatnak
Gyarló szenvedélyek,
Érezem fölöttem pusztító hatalmad,
S sír bennem a lélek.

Mások vagyunk, Másvilágban

Sírva, remegve állunk,
összeroskad lábunk,
Nehéz volt a teher,
mit az élet vállunkra emelt.
Nézzük, csak nézzük a világot,
mások hogy bírják a sok hazugságot,
és nem roskad össze lábuk,
talán mi rosszul csináljuk?
Lehet csupán mások vagyunk,
Az érzelmeknek túl sok teret hagyunk,
És akit a szíve vezet,
Nem biztos, hogy boldog lehet.
Fájdalmat kaptunk sokszor cserébe,
Ha őszintén néztünk valaki szemébe,
mert bíztunk, hittünk, szerettünk,
s mindez miért fordult ellenünk?
Nem értjük, s nem értenek,
Mi az, mit ennyire féltenek,
Mert végül semmi sem marad,
Hol "ember embernek farkasa".
Túl kemény és rideg minden,
Elviselhetetlen az érző szívnek.
Álarc mögött álvilág,
Nincs értelme várni már,
Sokkal szebb a Másvilág,
Isten veletek "cimborák"!

Nyiraty Gábor

én kaptaM CSODÁLATOS VERSEKET DE SAJNA NEM TUDOM BEMÁSOLNI